"Minden emberi lény a létezés valós és átfogó egysége."
Hazrat Salaheddin Ali Nader Shah Angha
Több mint háromszáz éven át, a világegyetem newtoni szemlélete dominált az egyén és a társadalom megértésére irányuló törekvéseinkben. «A világegyetem newtoni modellje egy több alkotórészbül álló gépezetre utal. Azt sugallja, hogy a gépezet egészének és általános működésének megértéséhez részeire kell szedni azt és minden egyes alkotórészt, külön kell tanulmányozni. Majd az alkatrészek újbóli összeszerelésével érthetüvé válik a teljes gépezet.»[1] Ez a modell általában alkalmazható a világegyetem és önmagunk megismeréséhez. «Korlátokat és határokat szabtunk minden irányba. Az egyszerűsítés szakértüivé váltunk, amely által elveszítettük a teljes képet.»[1]
«Most, hogy egy új ezredforduló elütt állunk, legalább napjaink tudományát kellene felhasználnunk. [Bevezetést nyertünk] a valóság kvantitatív nézetébe, valamint a kapcsolatok és viszonyok atomnál kisebb méretű világába. A kvantumfizika felfedte elüttünk láthatatlan viszonyait azon részek között, amelyekrül eddig azt hittük, hogy elkülönülnek egymástól. Ez azt jelenti számunkra, hogy a tér nem üres és, hogy az egész világegyetem természetszerűen összefonódik. Mindez azonban láthatatlan az egyén számára annak korlátozott létébül adódóan.»[1]
Jelenlegi világunk tudománya kezdi figyelembe venni az emberi létet teljes egészében és annak kapcsolatát a lét esszenciájává, vagy másképpen mondva, a Léttel. A korlátaink között létünk csak fizikai aspektusaira fordítunk figyelmet, és elhanyagoljuk a végtelen és határtalan dimenziókat önmagunkban. Nem az egyénre, mint a lét valós és átfogó egységére koncentrálunk. A fizikus, David Bohm, a londoni egyetemrül a következüket mondta: "A mindenség magába foglalja a mindenséget"[2]. Bohm szerint, létezik a valóság mélyebb szintje és egy az alatti egység, amelynek mi nem vagyunk tudatában.
Ez a felfedezés összhangban van a szufizmus legmélyebb tanításaival, amelyek szerint létünknek van egy alsóbb valósága és végtelen tulajdonsága, amely legalább olyan nagy és határtalan, mint maga a lét. Az idegpszichológus, Karl Pribram, azt mondta, hogy «a misztikusok írásai megmutatják, hogy felfedezték annak a technikáját, hogyan kerekedjünk felül ezen, és hogyan tapasztalhatjuk meg emberi létünk valóságának természetét.»[3]
A szufizmus megmutatja, hogyan fedezhetjük fel újra egységünk valóságát, és hogyan alkothatjuk meg ezt az egységet önmagunkban.
1. Molana Salaheddin Ali Nader Shah Angha, Theory “I” (M.T.O. Publication, Riverside CA, 2002) p.155
2. Ibid., p.120
3. Karl Pribram, interview in Omni, October, 1982, p.84
