Hazrat Shah Maghsoud Sadegh Angha az Oveyssi Iskola negyvenegyedik mestere. A szufizmus egyik legmeghatározóbb személyiségérül van szó. Számos területre kiterjedü hatalmas tudásának és számos művének köszönhetüen, a szufizmus a világ bármely kutatója számára elérhetü. Ezért vált többek között az Iskola ismertté Maktab Tarighat Oveyssi Shahmaghsoudi néven.
1916. február 4-én született Teheránban (Irán). Már egészen korán részesülhetett spirituális tanításban édesapja, Hazrat Mir Ghotbeddin Mohammad Angha, által. Azonban csak harminc évvel késübb kezdte el szigorú gyakorlását, amikor 1962. szeptember 22-én átvette az Oveyssi Iskola vezetését.
1974-ben, belépett a Multidiszciplináris Kutatások Nemzetközi Egyesületébe és terjedelmes levelezést folytatott e szervezet tudósaival. A fizikát érintü kutatásaiban elég messzire jutott; elsüsorban a relativitás elmélete, a nukleáris fizika és az asztrofizika (saját megfigyelü állomással rendelkezett Teherántól nem messze) területei iránt érdeklüdött élénken. Tudományos ismeretei kiterjedtek a kémiára, a biokémiára és a biológiára is.
Mindezen számos szakterület mellett, alapos tudással bírt a filozófia és az irodalom területén is. Számos költeményt írt a hagyományos klasszikus perzsa költészet területén, amelyeket gyakran Hâfez vagy Rûmi műveihez hasonlítanak.
Mindezek ellenére, a hozzá legközelebb álló, legbensüségesebb és legfontosabb műve, amely mély benyomást gyakorol mindazokra, akikhez eljut, az mégis a mester szellemi alkotása. Tanításai, amelyek követték a próféták és a legnagyobb misztikusok tanításait, legalább annyira megérintik a hallgatóságot a tisztaság és a komolyság erejével, mint kifejezésmódjának szépségével. Fia, Hazrat Pir, az Oveyssi Iskola jelenlegi mestere, a következüket mondta ebben a témában: «Tanításaival egy új korszak kezdüdött a szufizmus történetében. Az iszlám valóságának ismertté kell válnia a világ minden pontján. Édesapám rám bízta azt a felelüsségteljes feladatot».
Tehát egy nagyon sokarcú, kiváló spirituális, valamint globális szellemű, tudományos személyrül van szó, akihez hasonlóval ritkán találkozik az ember napjainkban. 1980. november 17-én hagyta el ezt a világot, maga mögött hagyván a felfedezések és tanulmányok rendkívül gazdag kincsestárát, amelyeknek részleteit megtalálhatjuk az általa írt jelentüs számú könyvben.
150 prózai és verses művei közül kiemelünk néhányat, mint A Gondolat Kinyilvánulásai, Ghazaliat, A Nirvána, A Szív üzenete, Istenek éneke, Al-Rasa’el, Iráni hagyományos gyógyítás, Az Élet eposza, Az Élet rejtett szegletei, és A Szegénység és a Szufizmus elvei.
